Bánhalmi Norbert

Nos, mikor 1979 -ben megszülettem, szerintem senki sem gondolta volna, hogy egyszer majd profi fotós leszek, hiszen az informatika volt a fő szakterületem a középiskolában és a főiskolán is. Első képeimet még nagybátyámmal közösen készítettem 1999 -ben, Ő volt számomra a legjobb fotós. Majd hivatásos katonaként szolgálati okokból kifolyólag, megismerkedtem a digitális fotográfiával és azonnal beleszerettem. Rengeteget tanultam és több mesterem is volt, akik segítettek az utamon és a mai napig is mellettem állnak. 7 évvel később, 2006 -ban létre hoztam a Magyar Honvédségen belül az első fotóstúdiómat, aminek fő profilja a rendezvényfotózás volt

Kezdetben az esküvői fotózás volt a fő témaköröm, s nagyon büszke vagyok rá a mai napig, hogy közel 5 év alatt több mint 100 ifjú pár szavazott nekem bizalmat. Majd 2008 -tól a Coca Cola -val való együttműködés következtében, a reklámfotózás hozta el számomra a kreatív énem igazi kiteljesedését. A barátok idősödése és kislányom megszületése miatt azt vettem észre, hogy a családi / kismama fotózás egyre nagyobb  hangsúlyt kap most már a reklámfotózás mellett az életemben. Amit még nagyon szeretek, az a portréfotózás, és a New York-i munkáim inspirálása következtében pedig a divat és portfólió fotózás, ami mostanában az online társat keresők kedvenc fotózási kategóriája. 

Itt említeném meg, hogy bár nem kedvenc témaköröm, de rengeteg segítséget és önbizalmat tud adni mind a Hölgyeknek, mind pedig az Uraknak, a művészi aktfotózás, amiben a párom szerint a legszebb képeket tudom alkotni. Olyannyira, hogy ebben a témában e komoly témát feldolgozó könyvem is megjelent, de erről majd később írok. Sokan furcsálják is, de én úgy gondolom az igazi társ támogatása és hite nélkül nálam például többek között, ez a weboldal és a tartalom sem létezne.

2018 volt az az év, amikor először éreztem, hogy szakmámon belül ” megérkeztem”. Óriási álmom vált valóra azzal, hogy fotósként, az Olympus világmárka egyik nagykövetévé választottak, ami az egyik legrangosabb szakmai elismerés egy fotós életében. 2020 -ban a Tihanyi Bencés Apátsághoz tartozó gyönyörű balatoni panorámával rendelkező Rege Galériájának kurátora lettem.

Novák Eszter

Már gyerekként is nagyon szerettem kattintgatni, 13-14 évesen már sokat művészkedtem a család fényképezőjével, de csupán 2015-ben, 19 évesen kezdtem el komolyabban foglalkozni a fotózással, az első Canon 1000D gépemmel. 2016-ban a Corvinus egyetem „hivatalos” fotósa lettem, ez indította be a lavinát ami jobban belerángatott ebbe a világba. Az egyetemi rendezvények mellett a diákszervezetek is felkértek fotózni, majd így kerültem kapcsolatba a DRK márkával is, akiknek utána több éven át fotóztam a szponzoráltjait koncerteken. A kezdő gépemet szépen sorban egyre jobb vázakra cseréltem, majd 2017 környékén Full frame Sony MILC rendszerre váltottam, amit azóta is töretlenül szeretek. 2019 decemberében ért életem legnagyobb felkérése, a FINA ugyanis felkért a 2019-es junior vízilabda világbajnokság hivatalos fotósának.
Az évek alatt kitapasztaltam, hogy leginkább a pillanatok nyűgöznek le és fognak meg a fotózás terén, nagyon szeretem megörökíteni az emberi vagy állati érzelmeket, történéseket. Szeretem, ha a képeim egy történetet mesélnek el, és szeretném velük elérni, hogy mások is átérezhessék ezeket a pillanatokat. Így különösen a fotóriporteri irány érdekel, szeretnék a jövőben koncerteken, sportrendezvényeken dolgozni, illetve a társadalom és a családon belüli érzelmek bemutatása. Ha fényképezőgép van a kezemben, nagyon szenvedélyessé és energikussá válok, mindennél jobban szeretek fotózni és minden kihívás elé vidáman állok.

Rosta András

Tizenéves koromban egy újságíró, riportfotós nyári táborban kezdtem a fényképezést. Abban az időben még negatívra fotóztunk. Az analóg fényképezés szeretete máig jelen van az életemben.
Diákéveim alatt tagja voltam a Diákújságírók Országos Egyesületének. Rendszeresen jelentek meg fotóim és írásaim egyes helyi és megyei folyóiratokban, jellemzően Fejér és Somogy megyében.
A középiskolai tanulmányaim befejeztével sajnos a fotográfia időszaka 10 évig szünetelt az életemben. Mire hobbi szinten újra fényképezni kezdtem a kétezres évek végén, már javában tombolt a digitális korszak, így el kellett sajátítanom a modern technikák használatát.
Komolyabban 7-8 éve foglalkozok ismét fotográfiával, folyamatosan fejlesztem technikai hátteremet és ismereteimet. Elsősorban az embert szeretem fotózni, továbbá azok a témák érdekelnek, amelyeket verseim, rövid prózáim, írásaim mellé valamilyen elvont jelentéssel felruházva társíthatok. Több írásom és fotóm jelent meg a Nagylátószög online közéleti magazin oldalán és a Szombat zsidó kulturális folyóirat internetes oldalán is.
Az utóbbi években rendszeresen jutottak el fotóim az Óbuda Fotóklub kiállításaira, továbbá a fotóklub 50. éves jubileumi fotóalbumában is kaptam két oldalnyi felületet a bemutatkozásra. Nagy megtiszteltetés volt a számomra, hogy ebben a kiadványban Keleti Évával egy albumban jelenhettek meg a munkáim.
Nemzetközi fotószalonokra idáig nem volt túl sok lehetőségem nevezni, csupán egy nevezésem volt 2018-ban a Skót szalonra, ahol egy fotóm elfogadásra került. Pályázati szinten az eddigi legnagyobb sikert a 2020-as 8. Perlensis fotópályázat hozta meg, ahol a Múlt jelene című fotómmal Perlensis Diplomát nyertem.
2018-ban fotográfus OKJ képesítést szereztem. 2019-ben a Viltrox hazai importőre felkért a márka nagykövetének, így a Viltrox termékeivel készült fotóim rendszeresen megjelennek a cég marketing anyagaiban. 2020 februárjától a Záridő online fotós magazin főszerkesztőjeként dolgozok.

Rosta András tagja az MFVSZ-nek

Miklós Gabriel

Felvidéken nőttem fel egy kis faluban. Gyerekkoromban az egyik legnagyobb vágyam egy kis digitális fényképezőgép volt, amit hosszas spórolás és a szüleim segítségével végül megszereztem. Onnantól kezdve mindenhova a kis kompakt gépemmel jártam, megörökítve minden pillanatot, amit szépnek vagy különlegesnek találtam.

Ahogy teltek az évek és felnőttem, erről a hobbimról kissé megfeledkeztem és csak néha-néha jutott eszembe, hogy mennyi örömet okozott nekem. Másfél évvel ezelőtt aztán úgy döntöttem, hogy szerzek egy cserélhető objektíves fényképezőgépet, és azóta pont olyan határtalan lelkesedéssel kezdtem el fotózni, mint amennyire gyerekkoromban tettem.

Főleg tájakról, épületekről, állatokról, természetről vagy egy adott pillanat hangulatáról szoktam képeket készíteni, amik közül a kevésbé személyes tartalmúakat szabad felhasználású licensz alatt szoktam megosztani (Creative Commons – Attribution). Portréfotózásban és videózásban is szeretnék fejlődni, bízom benne, hogy erre is lesz később lehetőségem.

A fotózáson kívül még érdekel a tervezőgrafika, kiadványszerkesztés, regényírás és a 3D modellezés is.

https://itsy.photos
https://unsplash.com/@gebgramm

Papp Anita

1999-ben vettem első saját fényképezőgépemet, előtte nemigen fotóztam. Akkoriban még nem érdekeltek a miértek és hogyanok. Sokáig annyi volt csupán fontos számomra, hogy lefotózzam a gyerekeket és a családi nyaralásokat, amihez teljesen megelégedtem az automata funkciók használatával. 2014-ben lett először tükörreflexes gépem, és egyre jobban szerettem volna megtanulni, hogy hogyan is csinálják, akik értenek is hozzá. Így jutottam el 2016-ban egy fotósiskolába, ahol elvégeztem egy alaptanfolyamot. Rengeteget tanultam ott, sokkal közelebb került hozzám a fotózás, mint előtte. Egész más szemmel nézem azóta a körülöttem lévő világot. Azóta nem lehet kicsavarni a gépet a kezemből. Sokat, lelkesen és egyre céltudatosabban fotózok, fokozatosan fejlesztem magam. Igyekszem nyitott szemmel és szívvel járni a mindennapokban. Leggyakrabban és legszívesebben városokat, természetet és ellesett pillanatokat fotózok, de belekóstóltam már rendezvényfotózásba és portréfotók készítésébe is. Hobbifotós vagyok és maradok, mert azt gondolom, hogy addig lehet igazán szívből csinálni valamit, míg örömömet lelem benne.

“…Muszáj megmentened ezt a pillanatot. És már fogod is a gépet, és kattintasz. Kész a kép. …Amit szeretnél magaddal vinni. És albumba tenni. Egy darabkáját az élet csodáinak. De nem csak a gépeddel mentheted meg. A lelkeddel is. …Ez a mi legszebb kincsünk. Ez az album. Lélekalbum.” (Csitáry-Hock Tamás)

Háder Richárd

Első emlékezetes találkozásom a fotózással az anyai nagyapám házi sötét kamrájában lévő nagyító volt 6 éves koromban. Amikor lehetőségem volt igyekeztem fényképezőt ragadni, de otthon csak kis kompakt gépekhez jutottam hozzá. Az első saját gépem is egy Canon kompakt filmes gép volt még 1999-ben. Pár évvel később egy Eos300v analóg tükrös géppel igyekeztem a képalkotási vágyaimat kielégíteni. Imádtam, amikor lehetőségem volt fekete fehérre nagyítani a kész képeket! Jópár digitális gép megfordult a kezeim között, viszont továbbra is az az alapelvem, hogy amikor képet készítek azt igyekszem egyáltalán, vagy csak minimálisan módosítani utólag. Bízom benne, hogy lehet valós képekkel is figyelmet felkelteni, nem szükséges elferdíteni a valóságot. Ami a számomra a legfontosabb, hogy a képeken keresztül tudjam az embereket a pozitívabb jövő felé terelni, hiszen szerintem mindenhol meg lehet találni a szépséget.

Hogyha nem vigyázunk közösen a világra amiben élünk akkor értelmetlen az életünk, és az utókor nem fogja majd élőben látni a szépséget csak képeken!

Tiszteld a körülötted lévő világot, és visszakapod a jót mit teszel, hiszen mindig kapcsolatban vagyunk egymással, és függünk a másiktól!

Koszi Levente

Első találkozásom a fényképezéssel egy Szmena gép „akkurátus” szétszedése volt pár évesen.
Majd 20 évvel később ugyanehhez a géphez nyúltam, amikor a fotózásnak tömegek hódolhattak telefonjaikkal, (köztük én is), viszont az esetlen és bíztató eredmények szerencsésen rávezettek a filmre, mert abban van a mágia!
Fényképész iskolába iratkoztam, ahol nem csak a mai divatos trendekkel szembesültem, kedvemre voltak a korai technikák, az automata rendszerek hiánya.
A filmes fotózás pár éves mellőzése mellett gyakran hónapok alatt értem a végére egy tekercsnek, csupán, hogy DSRL géppel láthassam és láttatthassam amit mások már százszor, s habár egyszerűbb, kényelmesebb, akár szebb és tisztább képet kapunk általa, nekem mindig üres szellemként köszöntek vissza digitális fotóim.
Úgyhogy majd 30 évvel az első gyorsszervizem után elborult az agyam, és visszatértem a filmre, kisfilmről közép formátumra, bolti hívásról a fürdőszobába.
Fotóimat sosem érzem késznek, sokszor az exponálás pillanatáig visszamennék, (helló RAW!), így keveset is publikálok. Úgy gondolom, manapság kevesebb részt kap a fényképezés, a közönségtoborzás az első. Számomra ez a lassú, „kézműves” (haha) tempó a szórakoztató!

Szente Benjámin

Középiskolás korom óta érdekel a fotózás, de aktívabban 19 éves korom óta készítek képeket. Sok mindenbe belevágtam azóta, hogy minél több tapasztalatot és tudást szerezzek. Az utóbbi időben kezdtem el fókuszálni négyféle terület fényképezésére: sportesemények, rendezvények, épületek, és ételek. Így egyes munkáknál a gyorsaság, és a koncentráció kerül előtérbe, a statikus témáknál pedig a türelem, és precizitás a fontos. Szeretem a változatosságot, így mindig törekszem arra legyenek izgalmas projektek, amiken dolgozhatok.

Kikapcsolódásként szoktam tájképeket készíteni. Balatonfürediként természetesen fő témám a Balaton, és annak környéke. Szeretem a kevésbé látogatott helyeket fotózni, amiket többnyire csak a helyiek ismernek. Nincs két egyforma kép az azonos helyszíneken sem, mert a különböző évszakokban, napszakokban más és más arcát mutatja a táj.

Csonka-Szabó Margit

Noha Békésről származom, de már sok éve Biatorbágyon élek a családommal. A férjemmel három közös gyermeket nevelgetünk. A fotózás iránt a gyerekek érkezésével és növekedésével kezdtem érdeklődni, és elsődlegesen a témáimat is ők adták.
Tudásomat folyamatosan igyekszem gyarapítani, a Fotó Art Fotósiskolába jártam több különböző tanfolyamra, workshopra, a fotográfus OKJ-s képesítést is megszereztem. Bár alkalomadtán fotós megbízásokat is vállalok, de főállásban egy kereskedelmi cégnél dolgozom, és a fényképezés továbbra is hobby szerepet tölt be az életemben. Ha valaha hivatásszerűen fotóznék, akkor valószínűleg babafotós lennék. Szívesen kísérletezem különböző fotós technikákkal.
A makrófotózásba szinte az első „találkozáskor” beleszerettem, és ez a téma azóta is a szívem csücske. Már gyerekkoromban is imádtam azokat a képrejtvényeket a Füles rejtvény-magazinban, amelyeken valamilyen tárgy piciny részletét ábrázolták közelről fényképezve, és fel kellett ismerni, mi is van valójában a szűk kivágású képeken. Célom a képeimmel, hogy én is megmutathassak egy-egy aprócska, izgalmas részletet a bennünket körülvevő csodálatos világból.

Császár László

Az első fényképezőgépet nagynéném nyomta a kezembe, valamikor a 80-as évek derekán. Ő tanítgatta a használatát, és szerettette meg velem a fényképezést, akkor még  fekete-fehérben. A fotózás azóta is a szívem csücske maradt, csakúgy, mint a fekete-fehér képek. 

2017 óta merültem el komolyabban a fotózásban, ekkor voltam Balassa Laci (†) Landscape Masterclass workshopján, ami egy nagyobb lökést adott számomra. Ezt követően számos egyéb workshopon, tanfolyamon vettem részt, majd 2021-ben elvégeztem a Fotográfus és fotótermék-kereskedő OKJ képzést. 2023-tól az Imre Tamás vezette fotóoktatásokon fejlesztem a tudásom.

2019 óta veszek részt fotós pályázatokon. Több helyezett, külön díjas és elfogadott kép szerepel a portfóliómban.

Legkedvesebb témáim a sport, és a mozgás, ezek közül is különleges kedvencem a tánc fotózása. Szívesen fotózom még tájképeket, épületeket, a természetet, illetve ezek kombinációját. Mindezeket a Fujifilm stílusos X sorozatú gépeivel készítem.

A Pannon Fényképészkör Egyesület alelnökeként 2021-ben szerveztem meg először a Veszprémi Fotósviadal Hétvégét, majd 2022-ben EKF pályázati támogatással megálmodtam és megszerveztem a Fotósviadal Jelvényszerző túrát, 2023-ban pedig az első PFE fotópályázatot, mindezeken felül a tihanyi Rege Art Galéria kiállítási anyagainak szakmai irányítását vezettem 2024 év végéig.

Balassa László (†), Bácsi Róbert, Schram András, Daniel Tengs, Jacek Bonecki, Dan Edwards, Jordan Matter, Ben Thouard, Morgan Maassen képei adnak leginkább inspirációt.