Koncsol Tünde vagyok, 25 éve fotós. Szép jubileumi szám, mégis úgy érzem, hogy a pályám elején járok. Valószínűleg 72 évesen arról fogok nyilatkozni, milyen gyönyörű szakmát választottam, annyira hiszem és tudom, hogy a fotózás az életem.
Fotósnak lenni művészet. A pillanat művészete. Megmutatni másoknak hogyan látom a világot, az egy fantasztikus dolog. Egyszerre tölt el örömmel, és egyszerre tölt el félős-izgulós szégyenlőséggel, hogy mások is betekintést nyernek a saját világomba. Mégis az mondom az egyik legjobb ami történhetett velem, hogy fotózhatok, és mások őszinte kíváncsisággal tekintik meg a képeimet.
Amikor fényképezőgépet fogok a kezembe az olyan, mintha egy üres vászon előtt lennék. Amikor fotózok, nem csak fotózok, hanem engedem önmagamnak, hogy érzéseimet, gondolataimat fények, árnyékok, színek segítségével másoknak is megmutassam. A lelkem pici darabkái benne vannak a fotóimban, a fotóim én vagyok. Őszintén remélem, hogy ez örök szerelem marad.
@tundekoncsol
Archívum: Egyesületi tag
Vainel Gergely Gyula
Az itt jelenlévő képek egy nagyon kis válogatása azoknak a témáknak, amikben belekóstoltam és eltöltöttem bennük pár évet. Kiemelném
– a hegyen töltött időt, ami teljesen megváltoztatta életem – a halál arcán keresztül.
– a természetvédelem és a hozzá kapcsolódó nature art is az életem része lett. Hogy művészeti oldalról is reflektáljak erre a témára, több kiállításban, kerekasztal beszélgetésben vettem részt. Kiemelkedő érzés volt Dr. Jane Goodall-lal találkozni.
– MÚOSZ dokumentarista képzését, ami a fotós képességeimet csavarta ki és sokkal szélesebb látószöget adott, az addigi gondolkodás módomhoz
– színészi világot, amihez nagyon szívesen kapcsolódok
Ezenkívül, több kisebb és hosszabb fotós projektjeim futnak a háttérben, amiket szeretnék a közelgő jövőben publikálni, megosztani.
Több infó: https://vainelgergelygyula.wordpress.com/tag/kiallitas/
Tóth Csaba
Gyerekkorom óta szeretek kirándulni, túrázni, új helyeket megismerni. Kezdetben filmes fényképezőgéppel, majd a digitális gépek megjelenésével kompakt és bridge gépekkel fotóztam, ezután tükörreflexes Canon gépet vettem (APS-C majd full-frame) és hozzá egyre több objektívet. Az utóbbi 10 évben mindig viszek magammal fényképezőgépet, hogy az érdekes pillanatokat megörökítsem.
2019-ben úgy gondoltam ideje lenne magasabb szintre lépni és jobb képeket készíteni, ezért elvégeztem egy kezdő majd egy haladó fotós tanfolyamot. Azóta egyre tudatosabban fotózok és tudom miben kell még fejlődnöm. Hobbi fotósként főleg hétvégenként van időm, amikor a természetjárást, városnézést összekapcsolom a fotózással. Fő témáim a természetfotók (növények, tájak) városfotók, épületfotók, fekete-fehér fotók, de kedvelem az új (legalábbis számomra) technikák használatát is pl. multiexpo.
Fotóimat rendszeresen megosztom facebook oldalamon:
Bátor Viktória
Egy nő vagyok, aki egy személyben 3 gyermek anyukája, feleség, barátnő, lánygyermek, hug és nővér, valamint örök álmodozó, tervezgető.
Az első tükörreflexes gépemet 2014-ben kaptam, és azóta autodidakta módon folyamatosan tanulok. 2018-ban ikergyermekeink születtek, amitől a gyerekportrék (és általában az emberábrázolás) iránti érdeklődésem fokozódott. 2021-ben pedig egy új irány is megjelent életemben: az ételfotózás. Nem zárkózom el semmilyen fotográfiai területtől, és érdeklődéssel fordulok szinte minden témához.
Igyekszem alázattal fordulni a műfaj felé, valami nehezen szavakba önthető, belső motiváció hajt előre ezen az úton.
Dénesné Spitzer Éva
Mit jelent számomra a fotózás? Az élményt, a teljes elmélyülést, egy másfajta állapotot, ami felölt, kiszakít a mindennapok rohanásából és egy másik világba repít el.
Nem vagyok profi fotográfus, és minden bizonnyal soha nem is leszek az, mégis a fotózás fontos szerepet tölt be az életemben. Ez az a tevékenység, ami feltölt és mindig új élményeket nyújt számomra. A képeket általában nem is a végeredményért készítem, hanem magát az alkotás folyamatát élvezem. Bár hazudnék, ha azt mondanám nem tölt el örömmel, amikor igazán jól sikerül egy-egy kép, de azt már megtapasztaltam, ha előre eltervezem mit és hogyan fogok csinálni, valahogy sosem lesz jó a végeredmény. Így mára már sokkal spontánabban fényképezek, inkább csak hagyom, hogy sodorjon magával az ár, és élvezzem a folyamatot. Talán ez lehet a flowtography.
André Kertésztől származik az idézet: „A legjobb megoldás az, ha az ember talál egy számára elviselhető állást, amiből meg tud élni, és a maradék idejét és energiáját a fotográfiának szenteli. Ilyen módon nem szükséges semmiféle kompromisszum. Ha valakinek nincs elég pénze, akkor nehéz jó fotókat csinálni. Ha a fotográfiával kell pénzt keresni, akkor az embernek túl sok kompromisszumot kell vállalnia. Kommersz fotósoknak ki kell elégíteniük megrendelőiket, hiszen nekik dolgoznak. Csak az amatőr teheti azt, amihez kedve van. Ebben valódi boldogság rejlik. Mindenkinek csak azt ajánlhatom, hogy maradjon amatőr. Ez a legjobb verzió.” És valóban, nekem mindenképpen ez a legjobb verzió.
Néhány fotós tanfolyamot ugyan elvégeztem, a legmeghatározóbb, leginspirálóbb azonban az volt számomra, amikor részt vettem Vancsó Zoltán egyik fotós táborában. Szeretem a látásmódját, a fényképészethez való hozzáállását és mindig szívesen nézem a képeit, slideshow-it. Jó szívvel ajánlom a programjait.
Hálás vagyok azért, hogy tagja lehetek a Pannon Fényképészkör Egyesületnek. Olyan hely ez, ahol mindenki megtalálhatja a helyét, az igazi nagyon profiktól egészen az olyan örök hobbistákig mint jómagam.
Birtalan Virág
Számomra a fotózás iránti vágy már a középiskolás éveim alatt megmutatkozott, viszont ténylegesen belevágni csak 2019-ben sikerült, amikor megvásároltam az első komolyabb fényképezőgépem. Az első időszakban a természet vonzott, kerestem az utam, mindenbe bele akartam látni egy picit. Pár év elteltével körvonalazódik, hogy mi is az én irányom, mi az amivel foglalkozni szeretnék. A középpontba az emberábrázolás került és a pillanatok megörökítése. Szeretem az olyan őszinte mozzanatokat elkapni, ahol minden álarc lekerül. Egyre jobban vonz, hogy milyen hangulatot tudunk varázsolni a különböző fénybeállításokkal és hogy mennyire sejtelmes is lehet ugyanaz a kép más megvilágítással. Emellett a jövőben a street fotózással is szeretnék kacérkodni, ahol milliónyi lehetőség van valódi érzelmeket tükröző fotókat készíteni. A Pannon Fényképészkörrel az V. Fotósviadal kapcsán találkoztam és egyből felkeltette az érdeklődésemet a csapat, az hogy hasonló érdeklődésű emberekkel vehetem körül magam és motiválhatjuk egymást. Pár év távlatából még mindig azt mondhatom, hogy szuper dolog egy olyan közösséghez tartozni, akik teremtenek, fejlődnek és mankót nyújtanak új lehetőségekhez is.
A fotózás szakmai alapjait a NextFoto tanfolyamain tanultam.
Akik inspirálnak: Annie Leibovitz, Koncsol Tünde, Meg Loeks, Joe McNally, Lara Jade, Niki Boon
Máté Krisztián
Apuka, férj, kutyabolond, fotós, mérnök, bohóc, zsonglőr! Tehát egy csomó dolgot csinálok egyszerre. 🙂 Lelkes amatőr vagyok, akinek a fényképezés szeretete még a középiskolában talált meg, akkor egy Konica Minolta Dimage A200 fényképezőgéppel kezdtem el fotózni. Majd amikor kezembe fogtam egy Canon tükörreflexes gépet, akkor Apum válasza az volt, hogy lehet gép, de akkor Nikon lesz. Így lett egy családi Nikon D70, amit egy D80 majd D90 követett. Ezután vásároltam magamnak egy D7100-at, és tavaly (2020) végre sikerült full frame-re váltani, akkor lett meg a D610. Témákban nem vagyok válogatós, a természet. város, portré, és más különlegesebb témák mint cseppfotózás, kutyafotózást is szeretem. Új szerelmem a hyperlapse, amit egyelőre tanulgatok és 1-2 kezdetleges sorozatot már csináltam. Folyamatosan tanulok technikákat és próbálom a látásmódomat is fejleszteni, ebben nagyon sokat segít a youtube és a videósok akiket követek!
Weboldal: https://matekrisztian.hu/
Cziráki Ildikó
2017-ben kezdtem el fényképeket készíteni egy Olympus bridge fényképezőgéppel, amit egy ismerősöm adott kölcsönbe, azon apropóból hogy mit látok meg a világból egy kamerán keresztül. Ez engem is kíváncsivá tett. Kb. fél év alatt a kapcsolatom elmélyült a fényképezéssel és akkor vásároltam meg a Nikon D5300 típusú gépet. Azóta ezt használom Nikon és régi manuális objektívekkel. Nagyjából mindent szeretek fotózni amihez hozzájutok, amire lehetőségem adódik.
Veres-Barta Tímea Pálma
Már fiatalkorom óta az alkotás valahogy a részese volt az életemnek. Festészet és rajzolással kezdődött, imádtam a vibráló színek használatát. 13 éves koromban megkaptam az első kis kompakt digitális gépemet, és lassan a fotózás lett a fő hobbim. Nagyon sokáig csak úgy, mondhatni, szabályok nélkül örökítettem meg a változó táj szépségét. 2020-ban végeztem el a fotós OKJ-s képzésemet a SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban. 2021-ben vettem részt először a Fotósviadalon és nem sokkal utána csatlakoztam a Pannon Fényképészkör Egyesülethez.
Tetszett, hogy sokszínű a csapat, változatos programok, projektek, közös ötletelés és a Fotósviadal során nagynevű fotósoktól lehetett tanulni. Itt ismertem meg többet között Koncsol Tündét, aki számomra egy katalizátor volt. Nagyon érdekelt az esküvői és lifestyle fotózás, és Tünde hihetetlen tudása, energiája és személyisége kulcsfontosság volt. Azóta sokkal nagyobb alázattal is tekintek a fotográfiára, mert szeretnék valami értéket, érzést visszaadni a képeimmel. 2022-ben szükségem volt egy kisebb visszalépésre, és ekkor kezdett el érdekelni az analóg fényképezőgépek. Vettem is egyet magamnak, egy másikat pedig a férjem családjától örököltem meg. Szükségem volt arra a megfigyelésre, lelassulásra és pillanat megélésére, amit az analóg tud megadni a digitális társaival ellentétben.
Az egyesülethez azért akartam csatlakozni, mert szerettem volna ha egy “nem munka/szakmai” csapatnak is a részese lehetek, ahol megmarad a fotózás, mint szabadidős tevékenység. Fontosnak tartom, hogy megmaradjon az öröm, az alkotás vágya, az új ötletekhez az inspiráció. Itt a csoportban sok helyről érkezünk (én magam erdélyi vagyok), és a tagok életkora is egy szélesebb skálán mozog. Ez szerintem tökéletesen bizonyítja hogy mennyire vagyunk nyitottak és mennyire hoz minket össze a fotózás.
Akik inspirálnak: Koncsol Tünde, Fearless Photographers, Arnold Newman, Richard Avedon, Ansel Adams, Robert Capa, Lee Miller.
Abonyi János
János örökös tiszteletbeli tagunk. A fénykép azt sugalja: akkor tudunk a világról, ha olyannak fogadjuk el, amilyennek a fényképezőgép rögzíti. Ez viszont ellentéte a megismerésnek, amely éppen abból indul ki, hogy nem fogadja el a világot olyannak, amilyennek látszik.
Az utóbbi időben a fényképezés majdnem olyan elterjedt szórakozássá vált, mint a szex vagy a tánc, ami azt jelenti, hogy akár csak a többi tömegművészetet – a legtöbben nem művészet gyanánt űzik. Jobbára társadalmi rítus ez, védekezés ellen, és a hatalom gyakorlásának eszköze.
Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni. Talán a fénykép a legtitokzatosabb mindazon tárgyak közül, melyekben szövevénnyé sűrűsödik az a környezet, amelyet modemnek látunk. Minden fénykép valóban egy-egy rabul ejtett élmény, a fényképezőgép eszményi fegyver a bírni vágyással teli tudat számára.
Ezt én is érzem. Bár csak illúzió, mégis hajt az az élmény, hogy fényképezni annyi, mint birtokba venni a lefényképezett embert, pillanatot. Amit leginkább birtokolni vágyok az a fotósok szemlélet- és látásmódja, technikai ismerete, képessége mindig a megfelelő, egyediséget sugárzó viszonyt létesítenek a világgal.