Az élmény kedvéért fényképezek, amelynek a gyökerei a gyerekkorig nyúlnak, s máig feledhetetlen emlék az a csoda, amikor a hívótálban mozgatott papíron először jelentek meg a felvétel körvonalai, s lassan kialakult a végleges kép. Azt hiszem ez volt az pillanat, amikor – ha tudattalanul is – elköteleződtem a fényképezés mellett.
Ám a szenvedély az idők folyamán hol lanyhult, hol föllángolt. Legutóbb az újabb csoda, a digitális képalkotás megjelenése varázsolt el és ragadott magával, aminek mélyebb megismerése paradox módon hozta magával az analóg fotografálás iránti nosztalgikus vonzódásomat is. Mindemellett újságírói, lap- és kiadványszerkesztői munkám során négy évtizeden át képekkel dolgoztam, s teszem olykor még ma is, de nyugdíjasként már inkább azzal foglalkozhatok, amibe a munka mellett csak bele-belekaptam.
Fényképezek hát mindennel, ami képet tud alkotni: digitális SLR kamerával, analóg fényképezőgéppel, de telefonnal is, ha az van kéznél, amikor fölbukkan előttem egy megörökítésre érdemes látvány. A legújabb szerelem a Polaroid SX-70 kamera, igaz még csak ismerkedünk.
A végletekig leegyszerűsített kompozíciókat szeretem, olykor a fotográfia határmezsgyéjén járva, de a valóságos látványtól soha nem teljesen elszakadva. Erre késztet a digitális technika, amely a kreativitásnak óriási szabadságot ad, ugyanakkor a kihívást is napról napra fokozza mivel már szinte bárki készíthet és készít is technikailag tökéletes képet, amelyet korlátozás nélkül tárhat a világ elé. Nem könnyű így olyan fotóval kirukkolni, amely valamilyen irányba legalább kicsit kilóg (kiemelkedik) a sorból, annál is inkább, mivel a sor oly hosszú és rendezetlen, azaz áttekinthetetlen, hogy valójában föl sem tudjuk mérni, kilátszunk-e belőle.
Ezért próbálkozom egy ideje abban a hitben és meggyőződéssel készíteni fényképeket, hogy a minket körülvevő leghétköznapibb dolgokat – épületeket, tereket, tájakat, tárgyakat, csendéleteket, virágokat – mutassam meg úgy, hogy pusztán formájukkal, árnyékukkal, kontúrjukkal, színükkel – valóságos mivoltukat olykor elnagyolva, minimalizálva vagy éppen túlhangsúlyozva – hozzanak létre egy másfajta élményt, keltsenek a megszokottól eltérő hatást.
A fotográfiát magamtól tanultam, képeimet fotópályázatokon számos esetben elfogadták és kiállításra jelölték. Öt önálló kiállításom volt. Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművészeti Tagozatának. 2020-ban CSAK ENNYI… címmel egy minialbum (32 oldal, 17 x 17 cm) jelent meg fotográfiáimból, illetve megjelenés előtt áll egy hasonló KÉP-ÍRÁS címmel.
Weblapom: https://mnp-foto.hu
