Hogy is alakult ki, miért pont Barnag?
Ilyés Leó barátomnak egy “véletlennek” köszönhetően, országosan, újabb helyszínek(ek) után kellett néznie színházas projektjeihez. Egy ilyen keresésnek köszönhetően barátja, Albert Zoli, aki barnaginak is mondhatná magát, megoldani próbálta a helyzetet: felvetette Barnag ötletét és már csak a helyi polginak, Horváth Zolinak kellett igen-t mondani.
Ez is sikerült.
Mivel ekkor tájt épp Veszprémben éltem, ezért párszor megnéztem az Amargant színtársulat produkcióit, és a darabok után is ott maradtam beszélgetni. Több ilyen beszélgetés alkalmával kiderült, hogy Zoli proaktív, kezdeményező és támogató is. Hirtelen lett egy kiállításom is Barnagon és beindultak a fogaskerekek és a többi PFE-s tag már azon helyzetben fürödhetett, hogy itt bizony készül(het) valami.
Újabb mérföldkő
Valamikor 2022 októberében volt egy PFE-s 2023-as éves tervezős hétvégénk: Rupi jóvoltjából egy igen baráti helyen gyűltünk össze: rálátással a Balcsira.
Itt alakult véglegessé, hogy 2023 legyen a mesterségek fotózásának az éve.
A projekt maga
Innentől már olyan dolgok is izgattak minket, hogyan kell egy hosszútávú fotós projektet megcsinálni? Többen utána olvastunk, érdeklődtünk mestereknél, volt egy őrült közöttünk, aki emiatt be is iratkozott egy fotós tanfolyamra. Az itt megtanult, hasznos infókat megosztjuk egymás között. Kedves tagok figyeljétek Gabe és Gyula kiírásait. Néha kisebb alcsoportokat hozunk létre és a konkrét munkálatokkal kapcsolatos infók, megbeszélések ott folynak. Persze a nap végén azért mindenki a saját gépén is előválogatja a képeket, itt-ott javítgat majd feltölti egy közös mappába.
Aztán persze nagyobb PFE-s körben is válogatunk, tanulunk egymástól, inspirálódunk, hogy “uuuuh, de jól néz ki, hogy csináltad?” és annak eredményét aztán elküldjük a mesterséget alkotónak, ő is gyönyörködjék.
Mivel ez egy hosszú távú projekt lenne, ezért olyanokra is figyelni kell, hogy találkozunk először, ezekre a találkozókra, hogyan készülünk fel. Valahol végülis egy új kapcsolatot “kell” létrehoznunk, azt ápolni. Próbálunk nem az objektívvel előre rohanni, hanem érdeklődni, beszélgetni, kóstolni, ellenni, és mint a cukor a kávéban: oldódni. Az is simán a pakliban van, hogy az első pár alkalommal az ember nem is tudja megcsinálni az “élete-képét”, hanem csak szép lassan alakulgat….. És a mesterek azt is mondták, hogy az is lehet, hogy nem minden projekt jön össze.
A PFE-nél konkrétan (most épp 2023 március van) ott tartunk, hogy 4 alkotónak küldtük ki a közösen válogatott képeket, és mindegyikük nagy örömmel konstatálta azok minőségét. Egyikük reakcióját, hadd idézzem ide közkinccsé, maradjon itt inspirációnak:
„Nagyon boldog vagyok! Fantasztikusak a képek! Bízhattok bennem, minden megjelenésnél jelezni fogom az egyesület és az alkotó nevét!
Nagyon sok szeretettel várunk vissza Benneteket és folytathatjuk a közös munkát!Hálásan köszönöm a képeket és gyertek! Legközelebb kávé és szörpi is lesz!“
És van olyan alprojekt is, ahol még a képek szakmai egyeztetése folyik. Páran izgatottan vetjük magunkat a fotózott szakma alá és próbálunk benne közösen elmélyülni (fotós és alkotó). Például izgalmas részeket tudhatunk meg lovasijászat során, hogy helyes-e egy-egy gyakorlat vagy sem. Mi persze a helyeset szeretnénk fotózni. Ezért itt biztosan futunk még pár kört.
A jövőben
még megyünk vissza, egyre többet tudva, elmélyülve. A csoportok is aktivizálják magukat lassan. A fő kérdésünk, hogy lehet AZT a képet elkészíteni, hogy lehetünk egyre közelebb a célhoz, és hogy vajon elkészül-e legközelebb vagy csak az árnyéka?
És hogy mi lesz a képeknek a sorsa? Lesz, ami a fiókban fog maradni, lesz, ami talán kiállítást is meg fog élni a REGÉ-ben, de lesznek olyan fotók is, amik a szoc.médiában fognak tündökölni, mint közös gyümölcse a fotósnak és a mesterséget űzőnek, meg olyan, ami marketing kiadványba kerülhet.
Vainel Gergely Gyula