Mert ugye minden folyónak két partja van… 🙂Ugyanakkor Barnagnak nincs folyója, így ez azt is jelenti, hogy menni fogunk még, hiszen lehet Part 3 és Part 4 is.
No, de térjünk a lényegre. Április végén a Szmrecsányi kánság kedves invitálására érkeztünk Barnagra, merthogy nyílt edzést tartottak, számos egyéb kulturális programmal ötvözve.
Szóval vettük a sátorfánkat, de legfőképpen a fényképezőgépeinket és újra bevettük a kis Balaton-felvidéki falucskát. Mivel a programok csak 11.00 órától indultak, ezért elsőként Évához, a keramikushoz látogattunk el, hogy néhány képpel tudjuk bővíteni a tradicionális szakmák éves témánk portfólióját és nem utolsó sorban díjnyertes képekkel tudjunk nevezni az I. PFE fotópályázatra, melynek egyik témája a hagyományőrző szakmák bemutatása.
Jó társaságban gyorsan telik az idő, pikk-pakk eltelt a röpke két óra, elkészültek a remekművek, és Éva is meg tudott pihenni a fotózást követően két cukker puli kutyusával Jancsival és Juliskával… A helyzet az, hogy Jancsi a fehér és Juliska a fekete, na mindegy is.
Ezt követően, hogy stílusos legyek átnyargaltunk a kánság első művészettörténeti előadására, amely Szent György ábrázolásáról szólt a középkori nyergeken. Érdekes volt hallgatni a művészettörténész szakmai bemutatóját, a Szmrecsányi kánság vezetőinek megjegyzéseivel fűszerve, melyből kiderült, hogy a korabeli festő-, képző, vagy szobrászművészek milyen nagy szakmai felkészültséggel rendelkeztek a ló és lovas mozgáskulturájáról.
Ezután csodás képekkel gazdagodtunk a lovardában, ahol magunk is meggyőződhetünk a Szmrecsányi kánság tagjaink szakmai felkészültségéről a már említett nyílt edzés keretein belül, utánuk pedig a Salföldi kopjások lovasai nyűgözték le a közönséget.
Ismét egy csodás napot töltöttünk vendégszerető emberek társaságában, a csodálatos Barnagon, ahova mindenképp visszatérünk még többször is.
