2022 novemberében tizenegyen keltünk útra, hogy közös fotózással töltsünk egy hétvégén Prágában.
A csapatunk vegyes volt, néhányan most találkoztak először a cseh fővárossal, de olyanok is akadtak, akik korábban már nem egyszer bejárták az óváros macskaköves utcáit. Ennek következtében nem mindenki ugyanazon pontjait vette célba a városnak, így aztán változatos és gazdag képanyaggal térhettünk haza az útról. Ami viszont közös volt az elkészült fotókban: mindegyikről visszaköszön az őszi Prága különleges hangulata.
A Károly-híd Prága első számú jelképe, egész Európában a legrégibb állandó hidak közé tartozik. Még egy hűvös novemberi hétvégén is hemzsegnek a turisták a hídon, és hömpölyög a tömeg a zenészek és különböző árusok között.
Ha valaki elkerülné a szelfiző turistákat és tömeg nélkül is meg akarja csodálni a hidat, annak bizony igen korai órán kell arra látogatnia. Csoportunk egyik része szombat reggel, mások vasárnap keltek nagyon korán, hogy a hajnali fényekben is fotózhassunk kicsit a városban.
Szokás mondani, hogy ki korán kel, aranyat lel. Ám aki novemberben kel nagyon korán, ne lepődjön meg, ha arany helyett inkább ködöt lel. Persze az igazán elhivatott fotósokat a köd nem tántoríthatja el, sőt számunkra kifejezetten inspiráló volt.
A nap felkeltével a köd gyorsan feloszlott, a Moldva partján sétálva sok-sok vízi élőlénnyel is találkozhattunk. Rengeteg vízimadár – récék, sirályok, hattyúk, kárókatonák – mellett még pézsmapockokhoz is volt szerencsénk meglepően közel kerülni.
A Károly-híd mellett Prága látképének legmeghatározóbb eleme a Szent Vitus székesegyház, amely szintén a kötelező turistacélpontok közé tartozik. A gótikus és neogót építészeti stílus elképesztő példája ez a templom, így fotós túránk célpontjai között is szerepelt. A templom bejárata rendhagyó módon nyugatra néz, és mivel volt szerencsénk a késő délutáni órákban betérni a katedrálisba, megcsodálhattuk, ahogyan a hatalmas rózsaablakon beáramló napfény színesre festi a templom falait.
A katedrális a prágai vár területén helyezkedik el, amely több díszes belső udvarral is rendelkezik. Mire kinézelődtük magunkat a katedrálisban, a napfény helyét újra a köd vette át. Ez a turisták többségét elüldözte a várból, a számunkra azonban újabb különleges hangulatú képek készítésére adott lehetőséget. A tágas tereket sejtelmes fények töltötték meg a ködben, amelynek köszönhetően az óriási katedrális még lenyűgözőbb látványt nyújtott.
Természetesen meglátogattuk az Orlojt is – el sem kerülhettük volna, hiszen alig két percnyire volt a szállásunktól, bárhová mentünk, elvitt mellette az utunk. De a legfontosabb turistalátványosságok mellett sok-sok egyéb célpontot gyűjtöttünk össze, hogy aztán majd mindenki kiválaszthassa közülük, melyeket akarja meglátogatni és hol akar fotózni.
Mindegy, hogy a történelmi Prágára, a pezsgő kulturális életre, vagy a számtalan söröző valamelyikére vagyunk kíváncsiak, néhány (mondjuk tíz…) percnyi sétával bármit megtalálhatunk. Az Óvárost mindenhol kiskockás macskakő borítja, többek között ettől is igazán különleges hangulatúak az utcák.
A prágai utcák azonban nemcsak az apró macskaköveknek köszönhetik különleges hangulatukat. Rengeteg egyedi, modern szoborral találkoztunk a városban, amelyekről azt gondolhatnánk, hogy nem illenek egy történelmi városba, mégsem lógnak ki a környezetükből, hanem tökéletesen kiegészítik a többszáz éves épületeket.
Számtalan utcán kóboroltunk a Várnegyedben és az Óvárosban is, régi és új épületek között, szűk sikátorokban és tágas tereken. Voltak, akik felmásztak a Petrin-toronyhoz vagy az óriási metronómhoz, ahonnan csodás kilátás nyílt a Moldva hídjaira – pontosabban nyílt volna, ha nem burkolódzik ködbe a város. Bejártuk a zsidó negyedet, ahol láttuk a 750 éves Régi-új Zsinagógát, és a színpompás Jeruzsálem Zsinagógát. Láttuk a Lőportornyot (meg még tucatnyi másik nagyon-nagyon hasonló tornyot), a Táncoló házat, a Vencel-teret – és még órákig sorolhatnánk, merre jártunk, de beszéljenek helyettünk inkább a képek.
A kiruccanást előzetesen alaposan megterveztük, arra azonban nem gondoltunk, hogy ha be akarunk ülni valahová vacsorázni, vagy akár csak meginni egy-két korsó sört, az nem lesz egyszerű megoldani egy tizenegy fős társasággal előre foglalás nélkül. Végül persze ezt is megoldottuk, és senki nem maradt éhen – sem szomjan. Csehországban fogy a legtöbb sör az egész világon, szinte minden sarkon találhatunk egy sörözőt, és nem ritka, hogy egy-egy sörözőben a saját kisüzemi sörüket csapolják a nagy márkák mellett vagy helyett. Mi is találtunk egy szimpatikus helyet, ahol igazán különleges ízkombinációkat kínáltak. Mindenki megtalálta a saját ízlésének valót, a bátrabbak akár tucatnyi fajtával is megkóstolhattak. Ha valaki egy kis változatosságra vágyik, két sörözés között beülhet egy abszolút 21. századi bárba is, ahol robotok keverik számára a tableten kiválasztott koktélt.
Vasárnap a hazaúton megálltunk vásárolni, hogy a képek otthoni feldolgozásához is jusson egy kis jóféle cseh sör, és a hipermarketben több, mint 50 féléből választhattunk erre a célra. Remek fotókat, kiváló söröket és vidám emlékeket hoztunk magunkkal Prágából, és a legtöbben úgy vélekedtünk: ide bármikor szívesen visszamennénk!
