Anyai ágon kaptam az első benyomásokat a fotózás terén. Nagyjából 10 évesen vehettem kezembe először a családi FED-2-t, hogy fényképezzek. Még emlékszem is, egy tájkép volt a dobogókői nyaralásunkon. Éles emlék marad, hiszen a képen nagyjából semmi nem volt fókuszban. De arra tökéletes volt, hogy valami átkattanjon bennem. Az első saját gépemre huszonéves koromig kellett várnom, akkor egy F60-as Nikonnal egyből az SLR világba csöppentem. Majd jöttek a régebbi filmes vázak, egy Praktica és egy Nikon FM2, meg velük az otthoni előhívás, a filmtöltés, lyukkamerázás. Aztán persze engem sem tudtak elkerülni a digitális gépek. Céges hozzáféréssel egy floppy diskre dolgozó Sony, pár szappantartó, majd egy D80-as Nikon és egy LX3. Végül a tükröket is elhagytam, először egy a6000, mostanában pedig egy a7r3 Sony van az objektívek végén. De mint tudjuk, a gép csak gép, kell valaki, aki a gombot nyomja. Azok közé tartozom, aki autodidakta módon tanulta a fényképezést. Könyvek, youtube, online tanfolyamok mellett barátságokon, mentorokon keresztül. Hosszabb tanfolyamokra, képzésekre valahogy sosem jutottam el. Régóta vagyok tagja fotós közösségeknek. Még a fotóslistával kezdtem, aztán a Facebook révén jópár online csoportban tevékenykedtem, tanultam, csiszoltam a látásomat. És végül a Gurushots-ot is megemlíteném, bár nem túl szakmai felület, de itt sikerült teljesen véletlenül belecsöppennem egy nagyon inspiráló csapatba. Közös fotózásokkal, képértékelésekkel sokat tudtam fejlődni. Rajtuk keresztül ismertem meg a Fotósviadalt, ahol harmadik alkalommal mérettem meg magam idén. Innen pedig már egyenes út vezetett a Fényképészkörhöz. Civilben mérnök vagyok, innen jön az épületek, a brutalizmus, és a szabályos részletek szeretete. Fotóim nagy részében ezek köszönnek vissza. Egy idő után elkezdtek róluk hiányozni az emberek. Így most már az épületeket igyekszem csak díszletként használni, és jobban elmélyedni a portré és street fotózásban. Sok fotóst követek, nem csak befutottakat. Hiszem, hogy mindenkitől lehet tanulni. Ha mégis ki kellene emelnem pár nevet, akik hatottak, vagy hatnak rám ma is, íme, a teljesség igénye és sorrendiség nélkül: Ansel Adams, Benkő Imre, Nina Papiorek, Krzys.ko, Váczi Anna, Polónyi István, Higuchi Masayoshi.
