Magam sem gondoltam, hogy ennyire elvisz a fotózás. A kapcsolódás már rég megvolt, de nem tudatosult, hogy ezt lehetne használni önkifejezésre. Gyors művészetnek élem meg, nincs koncepció, csak visz a szemem, mivel autodidakta módon ugrottam fejest a fotózás világába. Járom az utam, tanulok a magam kárán és élvezem. A keleti blokk fotósaiban érzem a legnagyobb vonzalmat a „frankó” vizualitásra, nincs méz és máz, csak a nyers valóság. Impulzus van bőven a mai világban, talán több is, mint kellene, ínyhát nehéz út áll előttem, hogy megtaláljam önmagam a képek és a valóság között.
