Hogy mi hajt? Miért fotózom újra, meg újra? Íme: Ez a valami, vagy fogalom azonban mindig jelen volt a felsorolásban, a miértben, ez pedig nem más mint a muszáj. Ez az izé odabenn állandóan küldi a kisebb-nagyobb impulzusokat a gyomromból, hogy csináld. Nem tudom pontosan leírni vagy körülírni. Azt sem, hogy miért. Van, hogy belülről pofánvág. De úgy rendesen.
Ha csak sétálok az utcán vagy kávézom, vagy motorozom, vagy párommal, barátaimmal vagyok, vagyis bármi más egyebet csinálok, akkor is fotókat-képeket fényeket és árnyékokat látok, képekben gondolkodom. Minden alkotó embernek lehet hasonló a saját szakmájában, nálam ez a fotográfián keresztül jön.
Felkeléskor is lesem a reggeli fényeket, kontrasztokat formákat. Azok sokszor gyönyörűek.
Ha fizetős munka van olyan, amit már sokadjára akár rutinból tolok, ott is akad valami apró pillanat vagy hangulat, ami mégis azt mondja, érdemes volt, nem csak a pénzért….és így még egy ilyen munkának is lesz tanulsága.
Voltak olyan munkák tömegével, amikbe szó szerint kiégtem, hatással voltak az alkotói mivoltomra. Ilyen például a tömeges modell vagy portfólió fotózás. Elérkezett az állapot, hogy hónapokig kamerát sem vettem kezembe. Hidd el, nagyon könnyű hatásvadász fényekkel jó modellről jó sminkben képeket készíteni. De minek…Több kellett mint a hazug szépség. Az igaz világra vágytam.
Ma már nem is nagyon készítek ilyen képeket.
Rengeteg képet, anyagot sorozatot készítek saját magamnak, ennek nagy része a fiókban végzi, egy nulla egy adathalmazban. Nem is baj, hogy kevesen látják – az alkotás, illetve annak folyamata a fontos, mely szintén erőt ad. A lájkok hazugok, becsapnak téged, becsapod magad.
Továbbá a sok tanulás – azaz mindig lesem az ügyesebb kollégák munkáit szerte a világból vegyes témákban. Tanulni jó. És alázatosnak lenni is a szakma iránt. Jó.