Középiskolás koromban (úgy jó 35 évvel ezelőtt) kezdtem fotózni, amikor is egy nyárimunkás keresetemből vettem egy használt Praktica PLC3-at. Egy kedves fizika-tanárom volt az első, aki megmutatta az alapokat és ő tanított meg előhívni a negatívokat és ezekről a papírnagyításokat.
Évekig egy 50 mm-es objektívem volt, de azzal mindent próbáltam – fekete-fehérre – fényképezni. Egyetlen alkalommal fordult elő, hogy sikerült vennem egy színes KodaColor Gold filmet, amit a Budai Várban lőttem el egy hideg téli estén, egy ősrégi fotósszakkönyv társaságában, amiből az expozíciós adatokat vettem. Az olyan nagy élmény volt akkor, hogy elhatároztam, amint tehetem, rengeteg esti fotót készítek majd a Várról és mindenről, ami fényt hordoz és alkalmas fotón való ábrázolásra.
Nos, a Praktica néhány év múlva tönkrement, majd úgy húsz éve lehetett, amikor első digitális kamerámat sikerült beszereznem. Azután mindenféle digitális gépekkel fotóztam, jobbára családi eseményeket, baráti összejöveteleket, nyaralásokat, és mintegy 3 éve jutottam hozzá az első komolyabb cserélhető objektíves géphez, amivel új szint köszöntött be pályafutásomban. Már ha lehet ezt pályafutásnak nevezni; inkább mondanám hobbinak, de olyan hobbinak, amit szívesen művelek, és igyekszem is minden nap művelni…
A fő tanulási formám a könyvek, próbálok minden arra érdemes könyvet begyűjteni, elolvasni és a hasznos dolgokat megjegyezni, de különböző internetes workshopokon is részt szoktam venni. A kedvenc témám a makró és a madárfotózás, de a szürke hétköznapokon a street témakörrel is próbálkozom. Sok kortárs- és ős-fotós képeit szeretem nézegetni. Ezek közül néhány: Klösz György, Ansel Adams, Potyó Imre, Sebastiao Salgado…
