Koncsol Tünde vagyok, 25 éve fotós. Szép jubileumi szám, mégis úgy érzem, hogy a pályám elején járok. Valószínűleg 72 évesen arról fogok nyilatkozni, milyen gyönyörű szakmát választottam, annyira hiszem és tudom, hogy a fotózás az életem.
Fotósnak lenni művészet. A pillanat művészete. Megmutatni másoknak hogyan látom a világot, az egy fantasztikus dolog. Egyszerre tölt el örömmel, és egyszerre tölt el félős-izgulós szégyenlőséggel, hogy mások is betekintést nyernek a saját világomba. Mégis az mondom az egyik legjobb ami történhetett velem, hogy fotózhatok, és mások őszinte kíváncsisággal tekintik meg a képeimet.
Amikor fényképezőgépet fogok a kezembe az olyan, mintha egy üres vászon előtt lennék. Amikor fotózok, nem csak fotózok, hanem engedem önmagamnak, hogy érzéseimet, gondolataimat fények, árnyékok, színek segítségével másoknak is megmutassam. A lelkem pici darabkái benne vannak a fotóimban, a fotóim én vagyok. Őszintén remélem, hogy ez örök szerelem marad.
@tundekoncsol
Koncsol Tünde
