A fotózás iránti érdeklődésem gyerekkoromban kezdődött, amikor a régi családi albumokat forgattam a kezemben. Elbűvölt a sok elmesélt történet, emlék, kép. Édesapám is sűrűn kattogtatta analóg gépét az én gyerekkoromban, így szinte természetesen ivódott belém az érdeklődés a fotózás iránt. Első kamerám egy egyszerű filmes gép volt, és a fotózás, mint hobbi, egész kamasz és fiatal felnőttkoromat végigkísérte, annyira hogy legelső fizetésemből vettem meg első komolyabb kamerámat.
Sokáig autodidakta módon próbáltam fejleszteni magam, majd mikor eldöntöttem, hogy komolyabban szeretnék fotózással foglalkozni, 2021-ben elvégeztem a Top Schoolban a Művészeti és médiafotográfus OKJ végzettséget adó képzést, majd 2022-től a Szellemkép Szabadiskolában képeztem magam tovább két évig. Igazán nagy hatással a képi világomra a Szellemkép iskolában tanultak voltak, az ott tanult szemléletet próbálom továbbvinni azóta is. Igyekszem figyelni a tudatosabb komponálásra, próbálok lelassulni fotózás közben (ami nem mindig megy), nemcsak lekattintani a képet, hanem előre meglátni a fotót a fejemben, amit a kamerám kijelzőjén is látni akarok.
Eddigi legnagyobb szakmai sikeremet a PFE szervezte Fotósviadalon értem el, amit 2024-ben megnyertem, 2026-ban pedig második helyezett lettem a versenyen. Ezután döntöttem úgy, hogy csatlakozni fogok az Egyesülethez, hogy végre közösségben is megtapasztalhassam a fotózás örömét, és tovább fejlesszem magam szakmailag.
Mivel pár éve másodállásban munkám is a fotózás, leggyakrabban embereket fotózom, ekkor keresem az őszintét, természetest. Viszont mikor a magam kedvtelése miatt fogok gépet, akkor a különleges kompozíciókat, fényhatásokat szeretek fotózni.
Volt olyan, amikor kihívás elé állítottam magamat, például kétszer is megcsináltam, hogy egy éven keresztül minden nap kiposztoltam egy aznap készített képet (másodszorra egy önarcképet) a közösségi média oldalamra. Hamarosan újabb saját projektekbe szeretnék kezdeni, a történetmesélő fotográfia eszközeivel.
Fotózás közben keresem a számomra szépet, az érdekeset, az élet káoszában előbukkanó rendet, a hangulatokat, az őszinte érzéseket. Szeretek fekete-fehérben is fotózni, mert letisztult és mert az analóg fotózásra emlékeztet, amit nagyon izgalmasnak tartok, és tervezek benne jobban elmélyülni.
Inspirálnak a történetmesélő, dokumentarista fotósorozatok, a természetes portrék és az épített környezet és ember viszonyát bemutató fotók. Pont emiatt nagyon szeretem a következő fotósok képi világát, munkásságát: Schram András, Stiller Ákos, Mónus Márton, Mark Fearnley.
