Mit jelent számomra a fotózás? Az élményt, a teljes elmélyülést, egy másfajta állapotot, ami felölt, kiszakít a mindennapok rohanásából és egy másik világba repít el.
Nem vagyok profi fotográfus, és minden bizonnyal soha nem is leszek az, mégis a fotózás fontos szerepet tölt be az életemben. Ez az a tevékenység, ami feltölt és mindig új élményeket nyújt számomra. A képeket általában nem is a végeredményért készítem, hanem magát az alkotás folyamatát élvezem. Bár hazudnék, ha azt mondanám nem tölt el örömmel, amikor igazán jól sikerül egy-egy kép, de azt már megtapasztaltam, ha előre eltervezem mit és hogyan fogok csinálni, valahogy sosem lesz jó a végeredmény. Így mára már sokkal spontánabban fényképezek, inkább csak hagyom, hogy sodorjon magával az ár, és élvezzem a folyamatot. Talán ez lehet a flowtography.
André Kertésztől származik az idézet: „A legjobb megoldás az, ha az ember talál egy számára elviselhető állást, amiből meg tud élni, és a maradék idejét és energiáját a fotográfiának szenteli. Ilyen módon nem szükséges semmiféle kompromisszum. Ha valakinek nincs elég pénze, akkor nehéz jó fotókat csinálni. Ha a fotográfiával kell pénzt keresni, akkor az embernek túl sok kompromisszumot kell vállalnia. Kommersz fotósoknak ki kell elégíteniük megrendelőiket, hiszen nekik dolgoznak. Csak az amatőr teheti azt, amihez kedve van. Ebben valódi boldogság rejlik. Mindenkinek csak azt ajánlhatom, hogy maradjon amatőr. Ez a legjobb verzió.” És valóban, nekem mindenképpen ez a legjobb verzió.
Néhány fotós tanfolyamot ugyan elvégeztem, a legmeghatározóbb, leginspirálóbb azonban az volt számomra, amikor részt vettem Vancsó Zoltán egyik fotós táborában. Szeretem a látásmódját, a fényképészethez való hozzáállását és mindig szívesen nézem a képeit, slideshow-it. Jó szívvel ajánlom a programjait.
Hálás vagyok azért, hogy tagja lehetek a Pannon Fényképészkör Egyesületnek. Olyan hely ez, ahol mindenki megtalálhatja a helyét, az igazi nagyon profiktól egészen az olyan örök hobbistákig mint jómagam.
